Negyedik felvonás:
Szombaton szinte egész nap csak fetrengtünk. Együtt voltunk párommal, és csodás volt. Nyugalom.
De azért hoyg legyen egy kis izgalom, sütöttünk délután. Eredetileg egy csokis piskótát tejszínes krémmel töltve, fondan bevonattal akartunk sütni. Na az eredmény egy csokis piskóta, amit mártogatni kel la folyékony tejszínbe, és egy adag cukros massza lett. A fondan nem sikerült, bár azon még dolgozni kéne egy kicsit, szerintem. Akkor lehet jó lenne. A Hulala meg valamiért nem akart felverődni, se melegen se hidegen, sehogyse. Szóval azt mártogatjuk. De ízre finom lett. :D Apának és páromnagy nagyon ízlik. És ez a lényeg, nem?
Aztán este felmentünk Meteor koncertre. Ottvoltak a csajok, meg párom, meg neki egy haverja. A csajok nem igazán voltak vehetőek az egészre, kedvetlenek és nyűgösek voltak, ami nekem nem tetszett. Apró beszólások és elszólások, amiken felkaptam a vizet. Nem tudom miért. Aztán picit összekaptunk párommal is. Pont ezért. Hát, utólag nem ért ennyit az egész.
Aztán a csajok eltűntek, a két fiú sörözött meg beszélgetett, énmeg a kis boroskólámmal ültem mellettük és hallgattam. Aztán a végére már én is betudtam csatlakozni, akkor már jó volt. Hajnali 1ig maradtunk, de akkor már nagyon hideg volt, szóval siettünk haza. Aztán párommal még beszélgettünk, olyan nagy témákról mint pl a kisebbség megítélése. Tudom. Fura vagyok.
Amúgy a koncert kifejezetten rossz volt. Az énekesnek a hangja nem volt jó. Nem tetszett.
Ötödik felvonás:
Az utolsó este. Délben, kisétáltunk páromékhoz, mert öccsének születésnapja volt. Ebédeltünk, megköszöntöttük. Én minden macskát megszégyenítően viselkedtem. ettem, aludtam, felkeltem, ettem, aludtam... És ezt így szinte ezész nap. Imádtam :D
Aztán este hazasétáltunk, és mentünk fel a városba. Ott a csajokat megkerestük. Szerintem ez volt a legrosszabb este. A csajoknak semmi kedvük nem volt semmihez, 10kor a tüzijátékot szépen csendben végignézték, aztán hazamentek. Énmeg ott álltam párommal, és néztem hogy: mi van?
Aztán találtam ismerősöket, akiket megpróbáltam elkapni, de nem igazán sikerült, de ennek eredményeként elkeveredtem kicsit messzire a páromtól. A többiek meg közben szegényt otthagyták. Ez nekem eléggé szarul esett. Mert én nem szeretek egyedül hagyni senkit...
Szóval kettesben beballagtunk a színpadhoz. És ami ott volt *-* Madarak együttes tombolt.... Utcabál. Imádtam volna... ha... Ott látni, hogy mindenki tombol, énekel, táncol és élvezi. Párom meg áll és néz.... Szörnyű volt.
Iszonyatosan egyedül vagyok. Nincs aki táncoljon vagy tomboljon velem. És ez szörnyű érzés. Nagyon hiányzik, hogy megmozduljunk és érezzük a zenét. Pedig tényleg, fantasztikus koncertet adtak. Minden amit szeretek. Táncolható, énekelhető számok. Fantasztikus volt.
Aztán hazajöttünk, és bedőltünk az ágyba.
Plusz egy felvonás:
Reggel keltünk fél10kor. 10kor indultunk a Hidi vásárba. Jó volt, bár nagyon meleg volt. Annyira nem szeretem ezt a tömeget és forgatagot. De, kaptam pénztárcát, bugyikat. Vettünk kassai törökmézet és sajtot egy volt tanárunktól. Imádom azt a fickót, nagyon nagy figura :D Egyszerűen fantasztikus. És a sajt *-* ahhhw. Imádom.
A nyakam és a mellkasom szerencsésen leégett, mert miért is ne :D De amúgy jó volt. ^^
Este nagyon sokat beszélgettünk párommal. Rólunk. Mindenféléről.
Én még soha nem voltam ennyire boldog, mint most vele. Fantasztikus. Egyszerűen tökéletes. Nincs mit változtatni. Tökéletes. Ő. a legnagyobb Ő. Szeretem. Tiszta, őszinte szívemből.
Aztán ma hajnalban negyed 5kor elment. Most épp az ország másik végén van. Már megint.
De jön haza majd. :) Tudom. És addig várok rá. ^^
