Függőség, mindig is érdekes téma volt számomra. Kezdve a haver drogügyeivel, az párom öccsének számítógépfüggéségéig, illetve hogy egy éve az én fejembe is bele akarták magyarázni az ilyen-olyan függőséget.
De mi számít valóban függőségnek?
A levegő biztosan. Genetika szerint nem tudjuk magunkat megfojtani. Nem tudunk fulladásig - nem levegőt venni. A biológia szerint minden embernek lélegeznie kell, ha akar, ha nem. Persze, vannak emebrek, akik ettől próbálnak szabadulni, mint mindentől. De ez vajon csak dac, vagy értelme is van?
Mi értelme van annak, hogy megszabadulunk a légzéstől? Miért jó, állandóan az életünket kockáztatni? Egy természetes dolog, csak azért tűnik rossznak, mert rámondható hogy függőség?
"A szenvedélybetegség – másként addikció vagy kóros szenvedély – hátrányos helyzetbe hozhatja az érintett személyt és környezetét is, mivel kényszeres viselkedési mintákból áll, melyekben a viselkedés irányítása, abbahagyása sikertelen. Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik."
Wikipédia szerint ő lenne az. Dehát, a légzés eléggé domináns, nemde?
És ha ezen túlvagyunk, ott a számítógépfüggőség. Mert mint a legtöbb blogoló, én is tudom, hogy egy-egy jó poszt megírásához nem elég csak 10 percet a gép előtt ülni, illetve a mai világban a 2-3 óra is kevésnek bizonyul, hogy azt az összes adatmennyiséget ami az interneten van befogadjuk, és kellő képp szűrjük.
De mi van azokkal, akik naponta 12-13 órát ülnek a számítógép előtt?
Erre mondják hogy függő. De vajon tényleg?
Ittvagyok példának én. Nyár van, csúnya dolog, de 19 évesen semmi dolgom sincs. (Jó tudom, elrontottam a melókeresést.) De.... kint közel 40 fok van. Miért mennék ki, ha dolgom nincs? Veszélyes és káros. Éppen ezért bentvagyok. Viszont ha bent vagyok, akkor egyedül. Éppen ezért ülök le a gép elé, és beszélgetek a barátnőimmel, barátaimmal. Mert szerintem normális, hogy egy tini szeret a haverjaival beszélgetni. És sajnálom, hogy nem tehetjük meg, hogy minden egyes nap, együtt lógjunk, mert az egyik Pesten él, a másik Győrött, a harmadik Szegeden. A többiek meg itthon, de természetesen nekik is van dolguk otthon.
Illetve, azzal hogy én itthon ülök a gép előtt, nem azt jelenti hogy a két lábam elhalt, és nem tudok felállni. Mert DE: Ha kell, megyek, segítek anyának, vagy összepakolok, néha előveszem a könyveket és matekozok. Esténként ugyan úgy könyvet olvasok mint mások. Mosdóba és enni ugyan úgy felállok és kimegyek, nem pisilek magam alá. Csupán ahelyett, hogy a Tv, vagy más hasonlóan agyatlan dolog kötne le, én inkább emberekkel beszélgetek neten.
Biztos hogy ez olyan rossz dolog, hogy ezt kóros szenvedélynek kell minősíteni? Nemhiszem.
De rögtön feljön a téma, hogy társfüggőség. Persze, biztosan társfüggő vagyok akkor. Mert miért is ne?
De ismétlem, egy tini, aki 19 éves, és a napját azzal tölti, hogy haverokkal beszélget, miért lenne különös?
Vagy egy szerelmes, aki imád a párjával lenni. Miért lenne ez oly különös és kirívó, hogy kóros szenvedély lenne?
Nem hiszem, hogy az lenne. Nem értem, miért lenne jobb, ha egyedül ülnék a szobában, és nem beszélgetnék másokkal, csak naponta 1-2 órát, ha éppen ráér valaki. Nem értem, mitől lenne jobb, hogyha a Pesten tanuló barátommal, csak és kizárólag hétvégén találkoznék 4-5 órára. Ez jobb lenne? Nemhiszem. Nem hiszem, hogy bárki tudna így élni, vagy párkapcsolatban lenni. Akkor mindenki függő? De akkor már nem is olyan kirívó, hogy szenvedélynek lehessen nevezni. Ugyan az mint a levegővétel.
Asszem ennyit mostanra.
